A Kurt Lewin Alapítvány trénereivel a Yippibox évnyitó tréninget tartott egy budapesti tehetséggondozó gimnázium teljes tanári kara és vezetősége számára. Az egynapos program eredménye négy produkció lett, melyek az igen népszerű projektmódszer keretében készültek el. A tanárok zenéltek, énekeltek és színházi előadást is rögtönöztek.
A tanévkezdés nem könnyű a pedagógus számára sem. Még Amerikában is jól közszájon forog a vicc, miszerint három előnye van annak, hogy valaki tanárnak megy: aj únius, a július és az augusztus. Ha már itt vagyunk az év elején, bölcs döntés egy vezető részéről, hogy úgy hangolja rá az embereket a munkára, hogy örömteli feladatot állít eléjük: a teljes tantestület, hatvan tagja alkotott egy egész napon át.
A projektmódszer mint pedagógia lényege, hogy a gyerekek egy kiválasztott témát a lehető legtöbb szemszögből közösen dolgoznak fel és mutatják be egy szélesebb közönségnek. Azaz ha a két világháború közötti időszakról tanulnak, akkor a korabeli öltözködés, zene, tudomány és gasztronómia kerül az előtérbe – voltaképpen tudásban ugyanoda jutnak el, mint a hagyományos keretek között, a készségek és az élmények terén azonban nem.
A gimnázium tanárai a 607 éve tanítunk című projektet dolgozták fel, amennyiben a jelenlévő összesen ennyi évet töltöttek pedagógiai munkával a gimnáziumban. A csoportok szöveget írtak, zenét tanultak, vizuális háttereket, jelmezt készítettek, majd előadták egymásnak.
Az a tapasztalat, hogy a felnőttek világában is ragyogóan működik a művészeten alapuló oktatás-nevelés. Mindenkiből az jön ki általa, ami benne van. Sokkal több a lehetőség olyan emberek között is az együttműködésre, akik a hétköznapok során jóformán csak köszönő viszonyban vannak. Senkinek nem szükséges egy zenei projekt során olyat csinálnia, ami távol áll tőle: ha akar énekel, ha akar, szöveget ír a háttérben vagy díszletet tervez. A lényeg, hogy azt csinálhassa, ami ő maga.
Itt látható egy részlet a produkciókból:
